Ahogy Kurzweil előadásának a második felét hallgattam az volt az érzésem, hogy akár egy sci-fi író is beszélhetne legújabb könyvének témájáról. Olyan érzésem volt ezzel, mint amikor az időutazásról beszélnek. Azt mondják róla, hogy elméletben már lehetséges, de hogy fizikai megvalósítása még jó ideig váratni fog magára. Ezt éreztem itt is. Igen lesznek nanorobotok és igen ezek képesek lesznek az internetre kapcsolódni, de hogy ezt az emberek testében tegyék és gondolatban internetezzünk, azt nem igazán tudom elképzelni. Az emberi elme már számos csodás dolgot létrehozott, de önmagát még nem volt képes reprodukálni. A váratlanhoz való alkalmazkodást az intuíciót az érzelmeket (sajnálat, szeretet, szánalom, gyűlölet) nem képesek lemásolni. A logikailag helyesnek tűnő döntés nem midig helyes morálisan is. A hibrid gondolkodásmód végül egy morálmentes gépi gondolkodásmódú társadalmat eredményezhetne.

A felhő alapú neocortexben csupa olyan tudás szerepelne, amit az emberi neocortex már létrehozott. Ennek egy összeszedettebb sűrített változatáshoz juthatnánk hozzá a felhő segítségével. A tudomány területén jelentős előrelépést eredményezhetne, mert gyorsan áttanulmányozhatnánk a jelentősebb szakirodalmakat és a lényegi különbségeket hasonlóságokat rendszerezve kapnánk.

Igaz, hogy „a 20. század derekától folyamatosan nő a média-valóságra fordított tudatos és tudattalan figyelem.”(Sükösd) Egyre több időt töltünk a média-valóságban a valós téridő rovására. Ez elsősorban a technika fejlődésének köszönhető. Már a fejlődő országokban is kezd elbillenni a mérleg a média-valóság felé. A tendencia technológiai eszközök egyre szélesebb körű elterjedésének köszönhető. Az idő során egyre nőtt a médiafogyasztási lehetőségek száma (újság, rádió, televízió, PC, internet és a különféle mobileszközök) sőt nem ritka hogy egyszerre egynél több lehetőséget párhuzamosan használnak ki az emberek. Ezen felül sok tekintetben egyetértek Sükösd Miklós meglátásaival: A kereskedelmi média sem tartja fontosnak a környezeti napirendet. Elsődleges célja a reklámoknak nézettséget generálni. A jelenkorban élő ember egyre kevesebbet érintkezi a természettel és nem gyűjt valós tapasztalatokat. És a média nem igyekszik informálni az embereket a rideg valóságról. mivel céljuk a magas közönségszám megtartása.

A média-élményekkel kapcsolatban nem teljesen értek vele egyet. Az tiszta sor, hogy miközben az ember moziban van, vagy elmélyül egy filmben a televízió előtt nem azon gondolkodik, hogy milyen a természeti környezet ami körülvesz minket. Attól hogy a technika adta adottságokat kihasználják az emberek, hogy ezek segítségével bepillantást nyerjenek olyan eseményekre, amikre biztosan nem jutnának el sosem, az szerintem nem probléma. Bizonyos szinten segít a látókör kiszélesítésében. Nem gondolom, hogy a megnőtt médiafogyasztás miatt nem törődnénk a természeti környezettel. Pont az elmúlt években lehet egyre többet hallani a környezettudatosság fontosságáról, és a legmagasabb politikai szinten is téma a környezetvédelem.

Úgy gondolom, hogy az elsődleges feladatunk az életben a világ megértése. Ahhoz hogy teljes életet élhessünk, és hogy a környezet adta lehetőségeket a leginkább előnyünkre fordíthassuk tisztában kell lennünk a működésével. Alkalmazkodnunk kell a környezethez. Amíg nem értünk valamit addig nincs miért megváltoztatni. Nem tudjuk, hogy ahogy van az úgy jó vagy rossz. A folyamatos megértés által juthatunk el oda, hogy érdemi döntést hozhassunk a változtatási igényünkről.

A megértés fontosabb a megváltoztatásnál. Hiszen a változtatni akarás sokszor fakadhat a meg nem értésből. Ha az ember nem ért valamit, akkor azt szíve szerint átalakítaná, vagy valahogy kiküszöbölné az életéből. Amint ezt a dolgot sikerül megértenie van hogy a változtatás már nem is tűnik olyan sürgősnek. A változtatás persze sokszor szükségszerű, és elengedhetetlen a fejlődéshez. Nem kell félni a változástól, de megfelelő indok és eredmény nélkül nincs értelme.

A változtatást a megértésnek szerintem mindig meg kell előznie. A változtatási igényünk csak akkor rendesen megalapozott, ha már értjük a kialakult helyzetet és tudjuk is, hogy hogyan tesszük jobbá. A szituáció megfelelő átlátása nélkül, nem is lehet tudni azt hogy milyen elemeiben kéne azt megváltoztatni az előrelépéshez.

Választásom Kollányi Bence Térhasználat az információs társadalom korában című írására esett. Bemutatja, hogy az emberiség fejlődése során miként alakult át a térrel kapcsolatos viszony. A nagy fizikai távolságok leküzdéséhez szükséges technológiákat és hatásait is ismerteti. A megformálódott új világ legfontosabb jellemzőit is érint, úgy mint a globalitás, a hálózati működési forma és a globális médiakultúra. Emellett az írás mellett döntöttem, mert kellő áttekintést nyújtott a térhasználat átalakulásáról, és érintette az újszerű jelenségeket is (kibertér, virtuális valóság), amelyek ismerete fontos, hogy tudjuk merre tartunk.

Infokommunikációs szempontból a fizikai tereket mindig is leküzdendő akadályként kezelték. A technológia fejlődése már kezdi elérni a határait. Lehet még gyorsabb vízi, szárazföldi és légi járműveket a tér leküzdésének a szolgálatába állítani, de a legnagyobb fegyvertény már nem ez lenne, hanem az, ha a legmodernebb berendezések alkotnák a világ közlekedési hálózatát. Ha majd mindenki akár a legkisebb távolságokat is például maglev vasúttal küzdheti le, szerintem az lesz a globális tér zsugorodásának a vég közeli állapota. Az az új közlekedési eszköz, ami forradalmasíthatná a térhasználatot a sci-fi világából jól ismert teleport lehetne, de ennek a kifejlesztésére és a köz szolgálatába állítására még sokat kell várni. A földi távolságok kialakult fogalmaink megszűnnének ennek hatására.

Forrás:
Kollányi Bence (2007) Térhasználat az információs társadalom korában http://www.ittk.hu/netis/doc/ISCB_hun/05_Kollanyi_ter.pdf (letöltve: 2015.04.17.)

Az oktatás ilyen módon történő újraszervezése a ma ismert és használt rendszer teljes átstrukturálódásához vezetne. Nehezen tudom azonban elképzelni a felvázolt online rendszert működés közben a kevésbé egzakt tantárgyak esetében. Azok a tantárgyak, amelyek komolyabb magyarázatot, sok gyakorlást önálló megértést követelnek a diákoktól sikeresen alakíthatók efféle tudástérképekké. Vannak úgynevezett tanulós tantárgyak, mint az irodalom a történelem, amik nagyobb részt szorgalmat és tanulást igényelnek mint megértést. Az előbb említett tárgyakból is lehet megfelelő tudásellenőrző és fejlesztő feladatokat és ismétlő videókat csinálni, de az elméleti rész nagysága és hossza miatt a részletes oktató videók létrehozása szerintem nehézségeket jelentene.

Hajlamosak vagyunk az egész világot olyannak vagy hasonlónak látni, mint ahol mi élünk. Ez a típusú oktatás alapul vesz egy bizonyos szintű infrastruktúrát, ami a fejletlen térségekben nem elérhető. A fejletlen térségek, ahol még iskolák sem nagyon vannak, és nagyon rászorulnának egy autodidakta oktatási megoldásra nem tudnák kihasználni a rendszert.

A legfontosabb eleme annak, amiről Salman Khan beszélt azok nem a videók, hanem az újszerű módszertan felismerése. Az hogy a diákoknak meg van a saját tempójuk amihez alkalmazkodva nagyszerű eredmények érhetőek el valamint az, hogy a tanulók különböző órákon megszerzett tudásai között az összeköttetéseket meg kell teremteni.

Az alapfokú képzés megkezdő kisiskolások számára szerintem nem lenne alkalmas. Írni, olvasni és a számokat elsajátítani állandó tanári felügyelet mellett célravezető. Az azonnali ellenőrzés, amit a tanár tud adni például a kiejtésnél megakadályozza azt, hogy a gyerekeke valamit rosszul gyakoroljanak be. A felsőbb szinteken maximálisan működőképesnek tartom a dolgot. A videóknak az ereje szerintem elsősorban az ismétlés, a nem kellően részletes tudás kiegészítésében van.

Ami elsőre meglepett az az volt, hogy a gyümölcslégynek fele annyi génje van, mint az embernek (25000), aztán az, hogy a hagymának meg kétszer annyi, mint az embernek. Nem a génállomány mérete számít, hanem a komplexitása. Az is érdekes volt, hogy a 8 milliárd weblap közül legfeljebb 19 kattintással el lehet jutni bármelyikről-bármelyikre. Pusztán a növekedés és a népszerűségi kapcsolódás ténye mennyire át tudja strukturálni a hálózat szerkezetét. Egy skálafüggetlen hálózat képes tovább működni amennyiben elég nagy akkor is ha annak 99%-át véletlenszerűen eltávolítjuk.

A társadalmi és nem társadalmi hálózatok architektúrája, struktúrája megegyezik. Mindkettő hálózat skálafüggetlen és rendelkezik a kisvilág tulajdonsággal is. Ugyan az a törvény írja le a rendszerüket.
Elsősorban abban különböznek, hogy mi építi fel őket. Nem sok hasonlóság van egy számítógép egy ember vagy egy sejt között. A társadalmi háló esetében a hálózatot alkotó szereplők nem egyformák. Számít az, hogy agy információ melyik szereplőhöz kerül, mert nem tudja azt mindegyik egyformán továbbadni.