A technológia ki van téve társadalmi hatásoknak, épp úgy, mint ahogyan a társadalom is ki van téve technológiai hatásoknak. Amint az egyikben jelentősebb változás áll be abban a pillanatban, a másik azon van, hogy idomuljon a beállt változáshoz. Például: - Háborúban a technológia ugrásszerű fejlődésnek indul kiszolgálandó az új állapotot. - Ha a technológia lehetővé teszi a valósidejű online kommunikációt, akkor visszább szorulhatnak a személyes találkozások. Nem lehet meghatározni, hogy melyik volt előbb Nehéz elképzelni, hogy bármelyik is létezne önállóan, ezért nem is lehet róluk teljesen elkülönülten beszélni. Egymást kölcsönösen formálják, és azt megmondani, hogy melyik volt előbb nem lehet egyértelműen. Olyasmi ez, mint a tyúk meg a tojás. Lehet bizonygatni, hogy az egyik vagy a másik, de igazából szorosan összefonódnak.

A gyenge konstruktivizmust (SCOT) tartom a legideálisabb megközelítési módnak. A társadalmat és a technológiát kölcsönhatásában vizsgálja, nem pedig külön-külön. Jó felismerés, hogy a különböző technológiai megoldások másként hatnak a társadalom egyes rétegeire. Az eltérő társadalmi csoportok folytonos összetűzése, kommunikációja, vitája vezet végül a széles körben elterjedő egyetemesnek mondható új technológiához. Ezáltal az adott újításnak a legkifinomultabb, leghatékonyabb használati módja terjed el.

A technológiai determinizmus szerint egy technológiai újításhoz mindenképpen idomulni kénytelen a társadalom. Szerintem ez nem igaz, mert egy a társadalom által nem elfogadott technológia nem fog elterjedni, mert nem lesz népszerű.
Az diffúziós elméletek közül az innovációval az a probléma, hogy nem mindenki egyformán gondolkodik egy fejlesztés újszerűségéről, hasznosságáról. Azt nem tartom problémának, hogy a már korábban létrejött eszközök medrében, folyik a fejlődés. Emiatt a már meglévő keretrendszerekbe képes illeszkedni egy akár kisebb újítás is.

Megosztás a facebookon