Sowden helyében nem adtam volna fel mindent. A család az ebből a szempontból szerintem tabu. Nem pusztán arról van szó, hogy az ember magára hagyja a családját, és/vagy többé vagy legalábbis hosszú ideig nem tér haza. Nem keverhetjük bele őket olyan dolgokba akaratukon kívül, ami hatással lehet rájuk vagy kényelmetlenséget okozna nekik. Sajtó esetleges jelenléte az állandó kérdezősködés, szélsőséges esetben akár állásuk elvesztése. Megoldottam volna úgy, hogy elhelyezkedtem volna máshol, és nem fedem fel a kilétemet a nyilvánosság előtt.

A történelemben mindig voltak és lesznek olyan emberek, akik az igazságérzetüket mindenek elé helyezik. Valószínűleg hatalmas az igazságérzete, s úgy érezte, hogy amit lát és megtud a munkája közben azt nem tudta összeegyeztetni saját meggyőződéseivel. Egy idő után nem tudta ezt tovább elviselni, és ennek köszönhető a döntse. Elsősorban az idő és a történelmi megítélés mondja majd meg hogy hős vagy hazaáruló. Egy biztos, ahhoz nagyon nagy elhivatottság kell, hogy valaki a családját is hátrahagyja. Minden bizonnyal hisz abban, hogy ezzel jobb világot teremthet, többek között a családjának is.

Szinte el sem tudom képzelni azt a szintű megfigyelést, amire képes lehet az NSA. Attól hogy konkrétan engem figyelnek meg attól egyáltalán nem tartok. Nem tudom elképzelni, hogy lenne egy aktájuk a nevemmel. Ha mégis van, akkor sem aggódok, mert nem csinálok semmi olyat, amit hatalmas titokban akarnék tartani. A hétköznapi embernek ettől szerintem nem kell tartania. Maximum olyan módon lehet hatással az életünkre, ha az NSA a politikai vezetőségtől gyűjtött információkkal valamilyen világgazdasági, vagy világpolitikai eseményt alakít kedvezőtlenül egy ország számára. Az én aggodalmam kimerül abban, hogy a Google és a Facebook rendelkezésére milyen hatalmas mennyiség információt bocsátunk tudtunkon kívül.

Megosztás a facebookon