„A modern kommunikációs technológiák vizsgálatát kitűnő módszernek tartom a hatalmi viszonyok tanulmányozásához, mivel éppen ez az a terület ahol a hatalom székel.”(Castells)

Az idézett mondat ragadta meg leginkább a figyelmemet, mert teljesen egyetértek a gondolattal. Hajlamosak vagyunk a technológiáról úgy vélekedni, hogy az a modern kor szüleménye, és az elmúlt egy két évszázadnál (gyarmatbirodalmak, világháborúk, hidegháború) visszább nem tekinteni. Bár mai értelembe vett modern kommunikációs technológiáról a történelem kora szakaszaiban nem beszélhetünk, Castells állításának a fő mondanivalója igaz. Leegyszerűsítve ez így hangzik: A hol a modern(ebb) technológia ott a hatalom.

Technológia alatt kezdetben egy korábban ismeretlen gondolat/ötlet gyakorlatiasult megjelenését értem. Hosszú ideig ezek a technológiai különbségek döntöttek két nép első találkozáskor a hadszíntéren, és határozta meg hosszútávú viszonyukat. Minél visszább nyúlva az időben gondoljunk a vikingekre és széles lapos tengerjáró hajóikra, a Paradicsom meghódítására vagy az első reguláris hadseregekre. Minden esetben a hatalom ott volt/oda került, ahol a fejlett technológia volt.

Mostanra a különbséget már az jelenti ki képes a rendelkezésre álló kommunikációs technológiákat legjobban kihasználni, nem is beszélve arról, hogy engedheti meg magának ezek beszerzését.

Vitatkoznák abban Castells-szal hogy a digitális megosztottság problémakörében a digitális szinthez való hozzáférést kevésbé tarja jelentősnek. Hiába foglalkozunk mélyrehatóan azzal, hogy mit és hogyan kell tenni majd egy adott szituációban (ha van hozzáférés hogyan használják jól), ha abba szituációba még nem jutott el mindenki. Úgy gondolja, hogy az egész világ összeköttetésbe kerüléséhez a globalizáció szükséges. Ilyen gondolatmenetek mellett a digitális megosztottságot nem kiemelt helyen kezelni számomra furcsa. A teljes összekötöttség nélkül nem lehet beszélni mindenre kiterjedő hálózatról.

Megosztás a facebookon